HarpFlash – Interview with Florence Sitruk in Krakow, Poland 2019

We made this interview with French-German harpist and harp teacher Florence Sitruk on a beautiful autumn day in Krakow. Ms Sitruk is a professor in Bloomington at Jacobs School of Music and a guest professor at the Academy of Music in Krakow.

Elias Parish Alvars

Minden idők egyik legnevesebb hárfása és hárfás zeneszerzője. Berlioz és Liszt írt elismerő kritikát róla, kortársai rajongva „a hárfa Lisztjé”-nek nevezték, az osztrák császár pedig kitüntette. A romantika korának igazi fényes csillaga volt, mégis elszegényedve, mindössze 41 évesen halt meg.

Egy hárfás élete

Elias Paris Alvars 1842-ben hárfával
(Kriehuber rajza)

Elias Parish Alvars a devonshire-i Teignmouthban született 1808. február 28-án. Eredeti neve Eli Parish volt, és egy időben az Albert Alvars művésznevet is használta. A család idegen hangzású nevét egy Angliában élt spanyoltól, Diego Perristől (Perez) nyerte, aki 1590-ben telepedett le Plymouthban. Apja baptista templomi orgonista volt, emellett zenetanárként, kotta- és könyvkereskedőként is működött. Ő adta fiának az első zeneórákat.

London

Parish kimagasló korai tehetségét jelzi, hogy alig tízévesen, 1818-ban Totnes-ban már koncertezett. 1820-ban apja Londonba küldte, hogy ott Nicolas-Charles Bochsa-tól tanuljon. 1822-ben, miután Bochsa hárfatanári kinevezést kapott a Royal Academy of Music-ban, ő is kérte a felvételét. Elutasították, csődbe ment apja valószínűleg nem volt képes fizetni a tandíjat. Egy földbirtokos támogatásával azonban folytatta tanulmányait Bochsa-nál, sőt François-Joseph Dizi (1780-1840) és Théodor Labarre (1805-1870) hárfásoknál is tanult.

Utazások

1828-ban befejezte hárfatanulmányait. Firenzébe utazott, s egy éven át élt itt. A Guglielmo családnál énekelni, Maximilian Leidesdorfnál pedig zeneszerzést tanult. 1829 végén visszatért Londonba és 1830 közepéig a Schweiso & Grosjean hárfakészítő cégnél dolgozott.

Ezt követően rendszeresen utazott Európa szerte. Hangversenyezett Ausztriában, Csehországban, Dániában, Franciaországban, Németországban, Svájcban, Svédországban, Olaszországban, és vissza-vissza tért Angliába is. Magyarországon 1833-ban járt.

Bécs, Nápoly

Amikor nem volt éppen úton, akkor Bécsben élt, szabadságait Nápolyban szerette tölteni. Feljegyezték, hogy 1844 végén egy kiránduláson a Vezúvnál baleset érte. Két hónapig maradt akkor a városban gyógyulni, közben zenét szerzett.

Melanie Lewy portréja 1840 körül
(Müller litográfiája)

1842 októberében házasságot kötött a prágai Melanie Lewy zongora- és hárfaművésszel. Két gyermekük született, Aloisia 1843-ban, Arthur 1846-ban. Ettől fogva feleségével és francia kürtön játszó sógorával gyakran együtt hangversenyezett.

A család rövid időre révbe ért. 1846-ban I. Ferdinánd osztrák császár Virtuoso címmel tüntette ki, és tanítani hívták a híres Musikvereinbe. Nem sokáig élvezhették azonban a sikert és a biztonságot. 1848. március 13-án kitört Bécsben a forradalom.

Fizetését nem folyósították, koncerteket nem rendeztek, nemesi tanítványai pedig elhagyták a forrongó várost. Továbbutazni sem tudott, mert a harcok Európa szerte terjedtek. Bécs külvárosában talált menedéket, szorult helyzetében egy szerkesztő barátjától kért pénzt kölcsönbe. A tél folyamán súlyos tüdőgyulladást kapott, és 1849. január 25-én meghalt.

Parish Alvars kézirata

Bécsben temették el. A temetést felesége intézte, Mozart közelében nyugszik. Melaniet nem sokra rá a tartozások miatt bíróságra idézték. Nem tudni, hogy hogyan alakult a pere, de később Londonba utazott a gyerekekkel és itt telepedett le. Folytatta a zenei munkáját és kiadta a férje műveit.

...és halhatatlansága

Elias Parish Alvars a hárfajáték és a hárfazene megújítója volt. Az Érard-féle kromatikus dupla pedálhárfával csodát tett, bebizonyította, hogy a zongorához hasonló virtuóz hangszer. Különleges technikákat talált ki, neki tulajdonítják az akkord-glisszandó, az enharmonikus effekt, a többes üveghangok és több más technikák kifejlesztését. Hárfaiskolái és gyakorlatai ma is használatosak.

Sorsának és a kornak is érdekessége, hogy Sébastien Érardnak 1792-ben szintén menekülnie kellett egy forradalom elől, bár ő Londonban folytatni tudta a munkáját és sikeres hangszerkészítővé lett.

Liszt és Alvars

Liszt Ferenc egy németországi előadása után így írt róla:

„A bárd kissé robusztus megjelenésű, hatalmas alakja és szögletes válla a hegyi pásztorokat idézi. Arcvonásai érettnek mutatják, azonban magas homloka és ábrándos tekintete leleplezi azt a tüzesen izzó képzeletet, amelyben művei születnek.” (Neue Zeitschrift für Musik, 1842. június)

Alvars is tisztelője volt Lisztnek, G-moll Concertoját neki ajánlotta. Egyik virtuóz darabjának a címe Magyar induló.

1843-ban Berlioz is írt róla: „Drezdában találkoztam a csodálatos angol hárfaművésszel, Elias Parish Alvars-szal, aki ma még nem annyira ismert, mint kellene.

Ez az ember a hárfa Lisztje.”

Még ugyanebben az évben újra írt róla:

„Ismét találkoztam Parish Alvars-szal. Ez egy varázsló. A hárfa egy szirénné változik a kezei között, kecses nyakkal és vadul lobogó hajzuhataggal, amelyet szenvedélyes ölelése kuszál össze. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a zenéje egy másik világból való.” (Mémoires de Hector Berlioz, Párizs, 1903)

Parish Alvars portréja 1839-ből
(Kriehuber rajza)

Fontosabb művei

  • Téma és Variációk, PA 1 (München, 1834)
  • Vágyakozás, avagy Melankolikus románc, op. 27 (Milánó, 1835; Albert Alvars néven jegyezte)
  • Téma és Variációk, op. 29 (Bécs, 1836)
  • A Szultán kedvelt indulója, op. 30 (1836)
  • Ifjúságom képei (Bécs, 1837, románcsorozat)
  • Grande Fantasia (Rossini: Mózes), op. 58 (Bécs, 1837)
  • Fantaisie (Weber: Oberon), op. 59 (Bécs, 1837)
  • C-dúr Gran Concerto hárfára és zenekarra, op. 60 (Bécs, 1837; Ricordi 1842-ben adta ki, a művet Viktória angol királynőnek ajánlotta)
  • Egy hárfás utazása az Orienten, op. 62 (1843-1846)
  • Gran Duo hárfára és zongorára (Donizetti: Linda di Chamounix), op. 65
  • Grande Fantaisie (Donizetti: Lucrezia Borgia), op. 78
  • G-moll Gran Concerto hárfára és zenekarra, op. 81 (1842)
  • Szerenád, op. 83 (Nápoly, 1843-1844)
  • Il Mandolino (Gran Studio mandolin imitációval), op. 84 (Nápoly, 1843-1844)
  • A papagáj, op. 85 (Nápoly, 1843-1844)
  • Nyitány a Teignmouth-legendához
  • G-moll Concerto zongorára és zenekarra, op. 90 (Liszt Ferencnek ajánlotta)
  • D-moll Concertino két hárfára, vagy hárfára, zongorára és zenekarra, op. 91
  • E-moll Szimfónia, PA 1 (Nápoly, 1845-ben Lipcsében fejezte be)
  • Esz-dúr Concerto hárfára és zenekarra, op. 98 (Nápoly, 1845; 1846-ban Lipcsében fejezte be)
  • Nyitány (jelenet Byron: Child Harold zarándokútja c. költeményéből)
  • C-moll Gran hárfára és zenekarra, PA 2
  • Grande Fantasia (Bellini: Rómeó és Júlia, Rossini: Szemiramisz), PA 2
  • Magyar Induló, PA 10

    (Alvars 27 művét ajánlotta tanítványának, Eszterházy Johannának)

    Forrás