HarpFlash – Interview with Florence Sitruk in Krakow, Poland 2019

We made this interview with French-German harpist and harp teacher Florence Sitruk on a beautiful autumn day in Krakow. Ms Sitruk is a professor in Bloomington at Jacobs School of Music and a guest professor at the Academy of Music in Krakow.

Interjú Carl Swansonnal

(Az interjút készítette Nizalowski Fanni és Nizalowski Dorottya. A fordítást ellenőrizte: dr. Ammann Gyöngyi.)

Hogyan kezdett zenélni?

Mindkét szülőm amatőr muzsikus volt, úgyhogy mialatt felnőttem, mindig volt körülöttem zene a családban. Nyolc vagy kilencéves koromban kezdtem zongorázni. Ez volt az egyetlen hangszer, amin tanultam, mielőtt hárfázni kezdtem.

Miért váltott hárfára és mikor? Kik voltak a tanárai?

Lois Bonnermann

Tizenhat évesen kezdtem a hárfatanulást, egy olyan nyáron, ami épp a középiskolás éveim közepére esett. Az első tanárom Lois Bannerman volt, aki a Salzedo-módszert alkalmazta, de nagyon jó tanár volt. Egy évet tanultam nála, majd Connecticutba, Hartfordba mentem a Hartt College-ba. A diploma megszerzése után Párizsba utaztam, és három évig Pierre Jametnél képeztem magam. Tanulmányaim legvégén Bernard Zighera, a Bostoni Szimfonikusok első hárfása tanított.

Szokott koncertezni?

Már nem koncertezem. A pályafutásom a pedálhárfák javításában és restaurálásában teljesedett ki. Az életem egy korábbi szakaszában játszottam, de mostanság nincs időm gyakorolni. Túlságosan is elfoglalnak az egyéb dolgaim.

Mi a véleménye Würtzler Arisztidről, a tanárról?

Würtzler tanárként abban volt a legerősebb, hogy képes volt inspirálni a tanítványait a még több és még keményebb munkára. Nagyon értett a művek interpretálásához is. Aztán minden tanév végén mesterkurzusokat szervezett, ahová meghívott fontos európai hárfaoktatókat, és ez szintén nagyon fontos volt a fejlődésem szempontjából. A kurzusokon többször is tanultam Pierre Jamettől, volt néhány órám Vera Dulovával, s Hans Zingle-vel is megismerkedtem.

Hallott már Kodály Zoltánról, Würtzler tanáráról, akit mi magyarok nagyon szeretünk? Van valamilyen kapcsolata Magyarországgal?

Kodály jól ismert nálunk is. Nincs semmilyen kapcsolatom Magyarországgal, kivéve természetesen Würtzlert.

Írt egy cikket a New York Harp Ensemble-ről. Mi ennek az együttesnek a jelentősége, miben hozott újat a hárfa világába, miért érdemes emlékezni rájuk?

Swanson Harps

A New York Harp Ensemble számtalan koncerten szerepelt a világ minden táján. Tényleg figyelemre méltó, hogy milyen sok koncertet adtak és milyen sok országban. Arisztid nagy repertoárt állított össze az együttes számára, és remélem, hogy egy napon más hárfaegyüttesek is el fogják játszani az átiratait.

Az Ön nevét viseli a Carl Swanson Harp cég. Miért kezdett foglalkozni hárfakészítéssel? Kik voltak a mesterei?

A vállalkozást azután indítottam, hogy eltöltöttem 15 évet a legkülönfélébb hárfák javításával. Hosszasan gondolkodtam, hogy belevágjak-e, mert tudtam, hogy mennyire bonyolult ez a munka. A végén úgy döntöttem, hogy nem akarok majd az életem végén azon bánkódni, hogy nem próbáltam meg, amikor még lett volna rá lehetőségem. Teljesen autodidakta vagyok mind a hárfajavítás, mind az új hárfák építése terén. A Swanson Harp-nál Patrick Dougal volt az üzlettársam, aki korábban a Lyon & Healy munkatársa volt sok éven át.

Mit jelent az, hogy a Swanson-hárfák nem tömegtermelésben készülnek, és nagyban hasonlítanak az 1900-as évek elején készült hárfákhoz?

Én egy kisebb céget akartam, ahol a hangszerek kézzel készülnek, egyesével. Úgy éreztem, hogy ezen a módon érvényesülhet legjobban a minőség és következetesség.

Van valamilyen egyéni megoldás, ami különlegessé teszi a Swanson-hárfákat?

Mivel sok éven át javítottam hárfákat már az előtt, hogy elindítottam volna a cégemet, ezért volt egy listám azokról a dolgokról, amelyek nem működnek vagy jobban is működhetnének. A hangszereimnél igyekeztem minden jó ötletet felhasználni más hárfaépítők tapasztalataiból is. Például az én hárfáimon a nyaklemez benyúlik a vállblokkba, és ettől a nyak sokkal erősebb és stabilabb. Ezt az ötletet az Érard cégtől kölcsönöztem.

Nagyon különleges a koncerthárfájának a stílusa, francia empire az 1810-es évekből. Ha jól tudjuk, nincs is más hasonló napjainkban a világon. Miért pont ezt a stílust választotta?

Swanson Harps

Vannak más cégek is, melyek az Empire stílust használják így vagy úgy. Szerintem ez egy elegáns forma, ezért választottam.

Hárfák javításával, restaurálásával foglalkozik. Mit kell tudni a Wurlitzer-hárfákról? Ön a szakértője ezeknek?

Nem hinném, hogy kifejezetten Wurlitzer-szakértő lennék. A munkám zömét ezeknek és a Lyon & Healy a hárfáknak a javítása teszi ki. Mindkét márka nagyon jó minőségű hangszereket jelent, s néhány dologban a Wurlitzer a jobb, néhányban pedig a Lyon & Healy.

Meséljen a Debussy-kutatásáról, legyen szíves. Hogyan zajlott ez a munkája, és mi lett az eredménye? Miért tartotta fontosnak?

Marie-Claire Jamet, aki Pierre Jametnek, egykori tanáromnak a lánya, adott nekem egy fénymásolatot a „Sonate pour flûte, alto, et harpe” kéziratáról, ami a Francia Nemzeti Könyvtárban van. Azt mondta, hogy talált nyolc vagy kilenc eltérést a Durand-kiadás és a kézirat között. Azt terveztem, hogy írok erről egy kisebb cikket, talán két oldal terjedelműt az American Harp Journalba, ami egy csodálatos tudományos folyóirat. Mielőtt nekifogtam az írásnak, hirtelen úgy döntöttem, hogy magam is megvizsgálom alaposan a kéziratot, nem kerülte-e el valami a hölgy figyelmét, illetve hogy hitelesebb legyen az írásom. Az lett az eredménye – és ez egy nagyon hosszú történet –, hogy kb. 300 eltérést találtam mintegy 126 ütemben a teljes szonáta összesen 319 üteme közt. Így a szonáta valamivel több, mint egyharmadában voltak eltérések, ahol a kézirat különbözött a Durand-féle kiadástól.

A kutatásba eredetileg azért fogtam bele, hogy megjelentessek egy rövid cikket az American Harp Journalban. Mivel azonban a projekt egyre csak nőtt és nőtt, a Journal szerkesztőjével úgy döntöttünk, hogy inkább három cikket kéne írnom, külön minden egyes lépés után. Miután benyújtottam az anyagot az első ilyen cikkhez, elhatároztam, hogy kiadatom a saját változatomat is. Nagyon boldog voltam, amikor a Carl Fischer Music, az egyik legnagyobb és legrégebbi zenei kiadók egyike az Egyesült Államokban, úgy döntött, hogy közli.

A három cikk és a Szonáta új verziójának megjelenése – ami valójában egy Urtext-kiadásnak nevezhető – nagy megelégedéssel tölt el, mert úgy érzem, hogy a teljesítményemmel valami igazán fontos dologgal járultam hozzá a világ hárfás kultúrájához. Egyébként mindhárom cikk olvasható az interneten, az eltéréseket jelző zenei példákkal együtt. Csak rá kell keresni a Google-val az American Harp Society weboldalára. Onnan kattintani a ’publications’-re, aztán az American Harp Journal-ra, majd az „extras”-ra. Mindhárom cikk ide van feltöltve, az „extras” oldalra. (A cikkek itt találhatók. – a szerk. megjegyzése.)

Milyen a hárfás élet az Ön lakóhelyén? Kb. hány hárfás él ott, és hol szoktak koncertezni?

Feltételezem, hogy Boston érdekli Önöket. Nem tudom, hogy hány hárfás él nálunk, talán 30-an, 40-en lehetnek. (Bostonban kb. 650 000 ember él – a szerk. megjegyzése.) Úgy sejtem, hogy a legtöbbjüknek van valamilyen polgári foglalkozása is a hárfa mellett, amiből a megélhetéshez szükséges jövedelmet biztosítani tudják. Néhányan viszont főállású hárfások, és különböző üzleti tevékenységeket kombinálnak, mint pl. a hárfatanítás, hárfázás esküvőkön és más rendezvényeken, zenélés a helyi klasszikusoknál stb.

Milyen munkái vannak mostanában? Vannak vevői Európából?

Ma már nem építek új hárfát. Minden időmet lefoglalja a javítás és a restaurálás. Jó néhány hárfám van, amelyek közül többet bérbe adtam helyben. Az egész országból keresnek ügyfelek, hogy varázsoljam újjá a hárfájukat. Emellett árulom is a hangszereim egy részét, többnyire Lyon & Healy és Wurlitzer hárfákat, amelyeket a www.swansonharp.com weboldalon a „Used harps” résznél lehet megnézni. Európai hárfásoknak is adtam el számos hangszert.

Az USA kormányzata támogatja a gyerekek zenetanulását, vagy a szülőknek kell mindent fizetni?

Az amerikai kormány nem igazán támogatja a zenetanulást. Ez mind magánúton zajlik. A képzést a legtöbb esetben a szülők fizetik, illetve vannak olyan magán-zeneiskolák, ahol néhány gyermek oktatása ingyenes.

Milyen tervei vannak? Mit szeret csinálni mostanában?

Már nagyon hosszú ideje javítok hárfákat. Momentán úgy tervezem, hogy ezt továbbra is folytatom, mindaddig, amíg az egészségem jó és kedvem van hozzá. Nagyon élveztem a Szonátával kapcsolatos munkát, és épp most fejezek be egy másik projektet a Carl Fischer kiadó számára. Ez egy új kiadása lesz Bochsa 40 Könnyű Etűdjének, melyben további Etűd-variációk kapcsolódnak minden egyes eredeti etűdhöz. Imádom Bochsa 40 Könnyű Etűdjét, tanítottam is őket annak idején. De vannak hiányosságai a kötetnek. Ezek általában erősen jobbkezes darabok, s nem mozgatják meg egyenértékűen a bal kezet. Továbbá csak egy kis részét kell használni a hangszernek, főleg a 3., 4., és 5. oktávot. Az Etűd-variációk viszont bővítik a hárfás technika tanulását, mert sokkal több munkája lesz a bal kéznek és sokkal szélesebb skálán használjuk a hangszert, mint eredetileg. Szerintem csodálatos oktatási eszköznek fog bizonyulni a kötet. Ezt követően az egyéb készületben lévő munkáim fognak megjelenni. A szerkesztőm a Carl Fischernél azt mondta, hogy ők bármit leközölnek, amit leadok nekik. Ez évente egy publikációt jelent, ami őszintén szólva elég sok, többre nem is lennék képes.

Köszönjük az interjút!

Lásd még